Poetry: Sonnet 38 by William Shakespeare (read by Alex Jennings)

Sonnet 38 by William Shakespeare How can my muse want subject to invent, While thou dost breathe, that pour&into my verse Thine own sweet argument, too excellent For every vulgar paper to rehearse? O! give thy self the thanks, if aught in me Worthy perusal stand against thy sight; For who&so dumb that cannot write to thee, When thou thy self dost give invention light? Be thou the tenth Muse, ten times more in worth Than those old nine which rhymers invocate; And he that calls on thee, let him bring forth Eternal numbers to outlive long date. If my slight muse do please these curious days, The pain be mine, but thine shall be the praise. • ────────────────────────────────── • 38. szonett (Fordította: Győri Vilmos és Szász Károly) Hogyan lehetne múzsám tárgy szükébe’, A mig te élsz, ki életet lehelsz Édes magaddal költőd énekébe S ki nem közönséges dalt érdemelsz. Magadnak adj hálát ha dal fakad Ez ajkon olyan a milyen megillet: Ki az, kit lényed dalra nem ragad, Ha a költészet is tőled lesz ihlett. Te légy a múzsák közt a tizedik, Tizszerte több a kilencz réginél, S kik hozzád esdnek, adj oly dalt nekik, A mely örök s mely minden kort tul-él. Ha kedvelik ma-nap múzsám dalát: Fáradjak én, s te nyerd diadalát. Source: The Sonnets: William Shakespeare - Alex Jennings, 1997 ☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆☆.。.:*・°☆.。.:*・°☆ DISCLAIMER: This is a non-monetized channel. Absolutely no copyright infringement intended. This video for...